utolsó frissítés:

Etnonimek a moldvai magyar anyanyelvű katolikusok megnevezésére. In: Csángósors. Moldvai csángók a változó időben. Szerkesztette Pozsony Ferenc, Budapest, Teleki László Alapítvány, 1999. 69-82.


Etnonimek a moldvai magyar anyanyelvű katolikusok megnevezésére [1]

 

Megjelenés helye: Etnonimek a moldvai magyar anyanyelvű katolikusok megnevezésére. In: Csángósors. Moldvai csángók a változó időben. Szerkesztette Pozsony Ferenc. Budapest, Teleki László Alapítvány, 1999. 69--82.

Kissé eltérő korábbi megjelenés: A moldvai magyarok megnevezései. Regio. Kisebbségi Szemle 6. Teleki László Alapítvány, Budapest, 1995/4. 149--164.

 

Ha átolvassuk a moldvai magyarokkal kapcsolatos néprajzi, nyelvészeti, történeti vagy akár publicisztikai irodalmat,[2] lépten nyomon beleütközünk az identitásukkal kapcsolatos problémákba anélkül, hogy megnyugtató válaszokat kapnánk ezekre a kérdésekre. Különösen Mărtinaş könyvének megjelenése óta román részről gyakori az a megállapítás, hogy a moldvai katolikusok kivétel nélkül román eredetűek. A magyar álláspont valamivel árnyaltabb, de végső soron ugyanazt az eredményt nyújtja ellentétes előjellel, mivel gyakran nem történik meg a lakosság etnikai eredetének és jelenlegi identitásának szétválasztása.[3] Itt természetesen nemcsak tudományos kutatókra gondolok, hanem mindazokra, akik valamilyen indokkal tollat ragadnak és állást foglalnak ebben a kérdésben. A szóban forgó népcsoport esetében viszont gyakran számolnunk kell a két etnikum közötti állapottal, az ingadozó identitással, az etnikai és a felekezeti hovatartozás, mint identifikációs tényezők közötti konkurrenciával, és mindezeknek változó -- a külső jegyekből megállapítható végeredménytől gyakran eltérő -- tudati tükröződésével. Közismertek azok a történelmi, társadalmi, politikai tényezők, amelyek a Moldvában élő magyarok egy részének identitászavarát a századok során generálták és napjainkban is fönntartják. Viszont ha az eredetükkel, etnikai kötődésükkel kapcsolatos tudati tükröződést kizárólagosan identitászavarként jellemezzük, az előzőkhöz hasonló  leegyszerűsítő eredményt kapunk. A valóság sokkal árnyaltabb és más-más eredményre jutunk aszerint, hogy honnan vesszük az adatmintát, illetve hogy milyen irányból szemléljük a kérdést.[4]

Az eredet kérdésétől elvonatkoztatva, a ma élő moldvai magyar anyanyelvű katolikusok identifikálásával kapcsolatos problémákat csak akkor lehet valósághűen feloldani, ha több olyan tényezőt veszünk figyelembe, amelyek együttesen játszanak szerepet -- ugyanakkor időnként és helyenként eltérő intenzitással --, e népcsoport etnokulturális hovatartozásának determinálásában. Mindezen tényezők együttes hatásvizsgálatára ezúttal nem térhetek ki, hanem egynek kiragadásával próbálom illusztrálni a felvetett téma komplexitását.

A számos identifikáló tényező közül fontos jelző szerepe van az etnonimeknek, azoknak a megnevezéseknek, amelyek segítségével egyrészt egy-egy kisebb-nagyobb népcsoport tagjai saját magukat környezetüktől megkülönböztetik, esetenként egy nagyobb etnikai egységhez sorolják, másrészt a közelükben élő más népcsoportok őket azonosítják. Ez az azonosítás egyszersmind minősítést is jelent, ami az etnikumok egymásról és önmagukról (részben értelmiségi hatásra) alkotott nemzetkarakterológiai sztereotípiákkal függ össze, s az adatközlők által gúnyneveknek ítélt etnonimek esetében válik hangsúlyosabbá.[5]

Az itt bemutatott anyag zömmel 1990. utáni adatrögzítésből származik. Az idézett szövegrészleteknél az adatközlők neveinek kezdőbetűjét használom.[6] Az interjúalanyok között egyaránt találunk moldvai illetőségűt, Erdélybe áttelepültet, parasztembert és "értelmiségit". Utóbbi kategóriába számítom mindazokat, akik iskolai végzettségüktől és szakmájuktól függetlenül tudatosan foglalkoznak saját népcsoportjuk sorskérdéseivel, esetleg gyakorlati lépéseket is próbálnak tenni társaik nemzettudatának kialakítása, jogaik érvényesítése ügyében (szervezet létrehozása[7], lapszerkesztés, számukra kedvezőtlen többségi sajtóvélemények megválaszolása[8] stb.).

Ezen a viszonylag kisebb adatmintán keresztül próbálom meg áttekinteni azt, hogy a moldvai katolikusok közül saját szemléletük és más etnikumú vagy vallású környezetük szerint kiket, kik, mióta, esetleg miért tekintenek románnak, magyarnak, csángónak, csángómagyarnak stb. Ezzel természetesen nem tudom megoldani a felvetett kérdést, pusztán azt akarom érzékeltetni, hogy az adatok ilyen vagy ehhez hasonló csoportosításával árnyaltabb képet kapunk a helyzetről, s később egy jóval nagyobb adathalmazon elvégezve a gyűjtött anyag tematikai rendezését, továbbá a történeti adatok hasonló szemléletű feldolgozásával és egybevetésével közelebb kerülnénk az igazsághoz. Célszerű lenne talán egy olyan számítógépes szöveges adatbázis létrehozása, amelyben az adatcsoportosításnak ezt a módját alkalmazva feldolgozhatnánk a kutatók által felgyűjtött adatközlői nyilatkozatok idevonatkozó részét, továbbá az írott források adatait. Ugyanakkor szempontokat nyerhetnénk olyan kérdőívek összeállításához, amelyek további, az eddigieknél megbízhatóbb adatgyűjtéshez elengedhetetlenül szükségesek.

A világosabb áttekinthetőség kedvéért az interjúrészletek bemutatása előtt külön is bemutatom a szövegek feldolgozására használt szempontrendszert (az aláhúzott szavak román ortográfia szerint olvasandók):

1. ETNONIM HIÁNYZÓ, BIZONYTALAN VAGY HAMIS

2. ETNONIM: ROMÁN

2.1. Helybeli papok tanítása szerint

2.2. Saját elképzelés szerint

3. ETNONIM: MAGYAR (MAGHIAR, UNGUR, BOZGOR, BANĎIN)

3.1. Ortodox románok szerint

3.2. Ortodox cigányok szerint

3.3. Saját magukra vonatkoztatják

3.4. Egyik magyar falu a másikra is vonatkoztatja

4. ETNONIM: SZÉKELY

4.1. Saját magukra vonatkoztatják

5. ETNONIM: KATOLIKUS

5.1. A helybeli papok tanítása szerint

5.1.1. Római katolikus = román katolikus

5.2. Saját magukra vonatkoztatják

5.2.1. Ortodox=román, katolikus=magyar

6. ETNONIM: CSÁNGÓ (CEANGĂU)

6.1. A csángó etnonim használata

6.1.1. Erdélyi magyarok (székelyek) használják

6.1.2. Ortodox románok használják

6.1.3. Ortodox románok nem használják

6.1.4. Ortodox cigányok használják

6.1.5. Egyik magyar falu a másik lakóira vonatkoztatja

6.1.6. Saját magukra nem vonatkoztatják

6.1.7. Saját magukra is vonatkoztatják

6.2. A csángó szó jelentése

6.2.1. A csángó szó jelentése :magyar

6.2.2. A csángó szó jelentése: idegenbe szakadt magyar

6.2.3. A csángó szó jelentése ismeretlen, de a magyarság attribútuma

6.2.4. A csángó szó jelentése: magyar nyelvet másként beszélő.

6.2.5. A csángó szó jelentése: magyar nyelvet tökéletlenül beszélő

6.2.6. A csángó szó jelentése: magyar és román nyelvet egyaránt hibásan beszélő

6.2.7. A csángó szó jelentése: magyar nyelvet már nem tudó

6.2.8. A csángó szó jelentése: elvándorló

6.2.9. A csángó szó jelentése: Moldvából jött magyar

6.2.10. A csángó szó jelentése: kővágó (követ csángató)

6.3. Mióta ismerik a csángó megnevezést

6.3.1. Régóta

6.3.2. Újabban

6.3.3. Magyar értelmiség terminológiája

6.4. "Csángózás" elfogadása/elutasítása

6.4.1. Elfogadják

6.4.2. Beletörődnek

6.4.3. Nem fogadják el

6.4.4. Tudatos törekvés a "csángózás" kiküszöbölésére

 

1.  ETNONIM HIÁNYZÓ, bizonytalan vagy hamis

P.I.: Milyen nyelvet beszélnek?

E.I.: Mük iljen csángó nyelvet.

P.I.: A magyarokkal megértik egymást?

E.I.: Há', nem éppeg értünk meg minden szót, de addig forgassuk, amíg megértjük.

P.I.: Ahogy beszél velem, ez a magyarral talál jobban vagy a románnal?

E.I.: Ez inkább a magyarral talál.

P.I.: S ebből nem gondolták, hogy magyarok?

E.I.: Hát, pedig gondoltuk, hogy magyarok vagyunk, de nem gondoltuk, hogy az éppeg olyan külömbös beszéd, hogy magyar-e, csángó-e, miljen-e, nem tuttuk.

G.A.: Úgy halltam én is, hogy úgy híjják, csángók, magyarok, úgy mongyák [...] Dehát én sem tudom, hogy az-e vagy nem igazán.

P.I.: Népszámláláskor, a klézseiek minek mondták magukat?

B.P.: Melik asz' monta román, melik magyar. Sokan asz' monták román, met félnek, hogy valamikor elzavarják onnét a faluból [őket]. Ezétt.

2.  ETNONIM: Román[9]

2.1.  Etnonim román, a helybeli papok tanítása szerint

F.M.: Hát most, mikó vót a votálás[10] [...] akkó aszt monta ez a pap, meljik van most, hogy mük nem vagyunk magyarok, hanem rományok.

I.Gy.: A pap urak a népszámlálás előtt, fentről, onnan az oltárról aszt monták: "Vigyázzatok, mert ti román katolikusok vagytok".

G.P.: Mikor gyermekek mentek Csíkszeredába iskolába, akkor a pap haragutt. Mondta, hogy nem engeddék [ne engedjék], [...] mert mük gyermekeink románok, nem magyarok, aszt mondta a pap.

2.2.  Etnonim román, saját elképzelés szerint

G.P.: Mük csak [...] tartottuk, hogy rományok vagyunk, met ha rományul tanultunk, románul szolgált pap templomba, mük úgy tartottuk, hogy mük rományok vagyunk, de csak mük szüleink valamikor magyarok vótak, csak magyarok vótak [...] szüleink valamikó magyarul tanultak meg, imádkoztak is.

P.K.: Hát, mük is aszt gondoltuk, hogy nem vagyunk tiszta románok. Romániába vagyunk, román iskolát tanulunk, s románul levelet [írást], román beszédet, asztat foglaljuk, akárhol azokat hasznájjuk [...] Beszéltünk a családba apákval a gyermekek magyarul, s amikor elmentünk valamerre használtuk a románt. S akkor én, amikor gyermek vótam, a '30-ba vagyok születve, s akkor iskolába megvertek, ha magyarul meghalltak valamit a szájunkból. Otthon testvérekkel használtuk a magyart, s az apákkal, de ha iskolába mentünk csak román kellett. S akkor nem tuttunk jól se románul, mert magyarul beszéltünk otthon, s hogyha elmentünk valahova nem tuttunk jól románul, s otthon es nem vót kitől csak az apáktól magyarul.

B.P.: Sokan..., nemhogy sokan, de vannak egy páran, akik asz' monnyák, hoj románok. Még találkoztam [klézsei] fiúkval, [akik] aszt monták, hogy "románok vajunk, románok", sajnos. "Hát -- mondom -- akkor hogy beszélsz velem, hogyha magyarul beszélünk akkor mét mondod, hogy románok? Románul beszélsz?" "Hát nem -- aszongya -- asz' mongyák a románok, hogy valamikor román faluból váltunk mi csángóé [csángóvá]". "Most akkor -- mondom -- mét nem válik román faluból csángó falu? Há nem igaz? Azokat a románokat ki tanitotta meg magyarul, hogy csángóé vált? Most annyi sok román falu van, mét nem válnak csángóé?"

3.  ETNONIM: Magyar (maghiar, ungur, bozgor,[11] bAnĎin[12])

3.1.  Etnonim magyar, az ortodox románok szerint

P.K.: A rományok csúfolkodtak velünk: bángyinás, csángós, magyaros.

E.J.P.: Ha éppen román a magyar falut kellett megnevezze monta, hogy né unguri.

I.Gy.: Aszt mondja nekem a román, hogy bozgor.

B.J.: A városiak [...], akik nem ilyen csángó falvakból származtak, azok bozgore, így szólítottak.

E.I.: A rományok aszt monták nekünk: bond' ine.

P.I.: Az mit jelent?

E.I.: Csúfságot, na. Csúf beszéd, de ki tuggya! Sokszor kérdeztek meg egy románt, felkérdettek, hogy mit jelent az, de a' se' tutta megmondani. Még csak csúfságból monták.

P.I.: A csángó, az nem csúfság?

E.I.: Nem hát, az nevezett név.

B.P.: Ungurule, unguru' -- mindig aszonták -- ungure.

P.I.: Úgy is mondták, hogy bozgor?

B.P.: Bozgor, ungur, inkább úgy mondták mindig, hogy ... mikó' jöttek búcsúra Klézsába szentferenckor, oktomberba:[13] "mergem la unguri", menünk magyarokhoz, menünk ungurokhoz búcsúra.

3.2.  Etnonim magyar, az ortodox cigányok szerint

C.N. (román nyelven): Különbség van köztük, mert a románoknak például hórát, szirbát, keringőt, tangót kell játszanunk, de a magyaroknak másként kell muzsikálnunk. Csárdásokat kell húzni, [...] csak magyar [zenét] kell csinálni nekik [...] A juhok keservesét leginkább a magyaroknak húzták [...] Minden háromból egyik kettős[tánc] volt az öregeknek, de most már csak a magyaroknak húzzuk, [...] a magyaroskát [is] a magyaroknak.

P.I.: Az apja tudott magyarul?

P.V. (román nyelven): Jól tudott magyarul, mert kisgyermekkora óta muzsikált az apjával, vagyis az én nagyapámmal ott [a Klézse környéki falvakban].

3.3.  A magyar etnonimet saját magukra vonatkoztatják

B.P.: Én legalább asz' gondolom, hogy magyar nyelven beszélünk, akkó' magyarok vótunk, s magyarok vagyunk most is.

P.K.: Embri János leánya vagyok, magyar nevezetű [...] Hát, mük aszt hittük, hogy magyarok vagyunk, mert ha magyar a rományok csúfolkodtak velünk, bángyinás, csángós, magyaros, ha csúfoltak münket, s akkor mük aszt hittük, hogy magyarok vagyunk akárhol. Hát, ha megláttunk egy férfit va' egy fehérnépet, valamit: az romány, de né' az másik, az magyar.

Sz.Ny.: Há' nem is kérdett senki, s mi úgy tuttuk magunk közt, úgy beszélgettünk, így vagyunk születve: magyarul. Ez a születésünk nekünk, ez, eszt a beszédet tuggyuk, mást nem tudunk.

Ny.I.2: Mü örökké így montuk: magyarok vagyunk [...] így szoktuk mü magunk közt, hogy magyarok vagyunk, s akkor nem vagyunk erre [mások], csak magyarok.

3.4.  A magyar etnonimet egyik magyar falu a másikra is vonatkoztatja

F.M.: Nem tudom, hogy minek haragutt meg ő a magyarokra, haragszik ő a magyarokra, haragszik. De ő hiába haragszik a magyarokra, mer ő es magyar, magyar nemzet a pap, a miénk. Szabófalvi. Szabófalva az magyar egészen. S ő azt mondta, hogy elbeszélgette, hogy minek haragszik a magyar nyelvre...

4.  ETNONIM: Székely

4.1.  A székely etnonimet saját magukra vonatkoztatják

F.K.: Mi [lészpediek] többnyire székelyek vagyunk, mint csángók.

5.  ETNONIM: Katolikus

5.1.  Etnonim katolikus, a helybeli papok tanítása szerint

5.1.1.  Római katolikus = román katolikus

P.I.: A papság mit mond az embereknek?

P.M.: Mit mond? Azt, hogy románok. Tehát román eredetűek, román nemzetiségűek, római katolikusok. Összekapcsolja a romano-catolic-ot a român-val.[14]

5.2.  A katolikus etnonimet saját magukra vonatkoztatják

5.2.1.  Ortodox=román, katolikus=magyar

Lé.J.: Én románnak [= ortodoxnak] vótam keresztelve [...] S osztág állottam, hogy az asszonyt elvettem római katolikusnak.

Ny.I.1: Katolikusok vagyunk. Magyarok.

6.  ETNONIM: Csángó (ceangău)

6.1.  A csángó etnonim használata

6.1.1.  A csángó etnonimet erdélyi magyarok (székelyek) használják

P.K.: Akkor még 14--16 esztendős vótam, s akkor kifelé vótunk Árdéálba, hogy mongyuk mük románul, csángóul Árdéálnak mongyuk, magik mongyák Erdély. S akkor ott es nekünk úgy monták csángók a magyarok, az erdélyi magyarok, idevaló, Româniából valók, s aszt monták nekünk, hogy mük csángók vagyunk. Akkor na, mük is fogtuk innet, onnat a beszédet, hogy csángók.

6.1.2.  A csángó etnonimet ortodox románok használják

P.I.: A románok, hogy mondják maguknak?

F.M.: Ők is így mondják csángó, ceangăi.

Ny.I.: Az oláhok monták nekünk, hogy csángók.

B.J.: Melyik csak ilyen falusi [román] volt, az mondta "măi, ceangăule" [te, csángó].

P.K.: A rományok csúfolkodtak velünk, [...] hogy csángók vagyunk. Csúfolkodtak velünk. Aszt monták, hogy "tük nem vattok rományok, csángók vattok, s tük se magyarok nem vattok".

H.L.: Meljikek magyarul beszélnek azok[at] mind csángónak mongyák [...] a rományok.

B.P.: Hát, ezek e tanitónék[15] es [mondták], hogy csángók vagyunk [...] Hát vannak román faluk közél oda [Klézséhez]. Én hol vótam csobán [pásztor] ott fent a hegyen, akkor ott vótak közül másik faluból, hegyen túl vótak román faluk, no ott talákoztam mindig velik [a románokkal], asztá' kiabálták, hogy "unde mergi ceangăule, ceangăule, ce faci ceangăule? [Hová méssz te csángó, te csángó, mit csinálsz, te csángó?]" [...] Ők aszt monták, hogy ezek csángók.

6.1.3.  A csángó etnonimet ortodox románok nem használják

E.J.P.:  Csángóknak nemigen [neveztek a románok].

6.1.4.  A csángó etnonimet ortodox cigányok használják

C.N. (románul): A [bulgăreasca nevű táncot] lakodalomban a csángók táncolják.

6.1.5.  A csángó etnonimet egyik magyar falu a másik lakóira vonatkoztatja

E.J.P.: Hát emlékszem például nagyanyám is, amikor így búcsuról vót a szó, a bogdánfalviakra, ha nem tévedek, vagy a klézseiekre -- nem tudom pontosan --, mondta: "né, jőnek a nagykalapos csángók". De ez csak elszigetelten volt.

Ny.I.1: Mi montuk bé Bákó fele azoknak csángók [...] Montuk a mardzsinénieknek csángók. Bé Bákó felé.

Lá.J.: Jártam Bákóba fuvarozni, úgy vásárolni ide-oda, s akkor "a csángók" monták melyik a Bákó környékén és Bákótól lefelé Luizicălugăr, Szaráta, Mărginen, Nagypatak [...] Fundu Răcăciun, rekecsunyiak, azoknak híttuk.

P.I.: Lészped, Pusztina messzebb van [Klézsétől]. Azok is csángók?

B.P.: Azok es csángók.

6.1.6.  A csángó etnonimet saját magukra nem vonatkoztatják

G.P.: Nem szoktuk mondani [Gyoszényban], hogy na mük csángók vagyunk, nem szoktuk.

Ny.I.1: Mi ott Pusztinába magunk közt nem mondtuk csángók vagyunk.

Lá.J.: Münk nem vagyunk csángók. Münk magunkat nem montuk, hogy csángók vagyunk, [...] münk pusztinaiak vagyunk.Lészpediek megint nem csángók. Azok es nem monták csángók nekik, ezeknek monták Bákótól lefelé, azoknak monták csángók.

Ny.I.1: Nálunk Pusztinába nem es használták a csángó nevet így, hogy mongyuk maguknak, hogy csángó. nem montuk, hogy csángók vagyunk.

E.J.P.: A pusztinaiak semmiképp sem fogadták el ezt, azokba' a gyermekkoromi évekbe' ezt, hogy mi csángók volnánk.

6.1.7.  A csángó etnonimet saját magukra is vonatkoztatják

E.I.: Megvótunk örökké a csángók, csak nem, nem tuttuk mü es, hogy mük vagyunk, olyan pontosan.

P.K.: úgy fogtuk fel mük es, egyik a másiknak montuk, hogy csángó.

E.I.: Há', mük is magunknak is így montuk, má', há' úgy tuttuk, hogy csángók vagyunk.

P.I.: A falusiak egymásnak mondták, az öregek, hogy csángó?

B.P.: Öregek? Hát monták [tréfásan]: "Jó regvelt, te csángó, hova mensz?".

I.Gy.: [A népszámláláskor] sokan monták, hogy [ők] csángók, dehát a csángó oda vót téve a harminckilences kódszámhoz, amelyik aszt jelenti, hogy más nyelvek Európában. És persze, most mindenki arra hivatkozik, hogy nincsen magyar [Moldvában].

6.2.  A csángó szó jelentése

6.2.1.  A csángó szó jelentése: magyar

P.I.: Mit jelent az, hogy csángó?

G.A.: Csángó? Mit jelenthet? Magyar, az' jelenti.

P.K. [valakiről]: Az magyar asszon, csángó asszon.

F.M.: Édesapám vagy édesanyám, vagy ... édesapámnak az anyja, vagy az apja, azok még románul sem tudtak, úgyhogy régi csángómagyarok vagyunk. Igen há'!

6.2.2.  A csángó szó jelentése: idegenbe szakadt magyar

B.P.: Azoknak a magyaroknak akik élnek a románok között, aszongyák, hogy csángó.

E.I.: Az ennek előtte az öregjeink, apáinknak nagyapjai es tutták, hogy mü mindcsak a magyaroktól vagyunk elaszakadva, de ők is pontosan nem tutták úgy kifejezni, hogy megtuggyuk mi is mondani, hogy honnat származtunk. Aszt tuttuk, hogy csángóknak marattunk, mert hogyha ide marattunk, akkor csángóknak marattunk.

6.2.3.  A csángó szó jelentése ismeretlen, de a magyarság attribútuma

F.M.: Ezt nem bírnám megmondani, hogy honnan kapta aszt, hogy csángó nevezetű ez a magyarság itteni körbe'. Há' nem tudnám megmondani. [...] Hogy honnan kapta eszt a csángó nevet ez a népség, nem tudom.

6.2.4.  A csángó szó jelentése: magyar nyelvet másként beszélő.

P.I.: A Bákótól lefele lakók tudnak magyarul beszélni?

Lá.J.: Há' tunnak, tunnak, csak  nem így beszélgetnek, mint münk. Egy kicsit úgy beszélgetnek: iljen, oljan, a csürkének monnyák püsleny, a tojásnak monnyák tyukmon, [...] a húsnak aszt monnyák pecsenye. S valami külömbség, egy kicsi külömbség van [...] Ők [a]hogy beszélnek, münk másként beszéllünk. Frumoszába, Pusztina, Lészped [...] ezek egyaránt [egyformán] beszéllünk.

Sz.Ny.1: Egy nyelvet beszélnek azok [a Bákó környékiek], s münk  beszélünk másféle változót [a pusztinaiak, lészpediek, frumószaiak].

F.K.: Lészpednek többnyire a hangsúlya csak székely, nem annyira csángó, mint a déli csángók[é].

P.K.: Ott Bákó körül vannak még másfajta csángók. Olyanok azok a csángók, hogy azokval nem éppeg, nem egyezik sokat, nem értik meg a beszédjiket. Mük sem értjük. Ők, ha velünk beszélnek, s tudják, hogy mük es magyarok vagyunk, csángómagyarok, akkor ők románul beszélgetnek, mert mi nem ércsük meg az övéket, az ők beszédjiket.

6.2.5.  A csángó szó jelentése: magyar nyelvet tökéletlenül beszélő

S.P.: Azér' vagyunk csángónak maradva, mi csángónak, hogy mi a rományok köszt vótunk, s nem tuttuk lemagyarázni a magyar nyelvet igazán, mind a régi apáink.

G.P.: Csángó leszek, meddig hogy leszek magyar, tiszta magyar va' egyszer mikor még leszek. Me' most má' mongyuk én tiszta magyar vagyok, még nem vagyok me' a nyelvem nem fordul úgy, hogy kell. Na, de azt idejivel megszokjuk münk is [az erdélyi magyarok közé települtek], hogy beszéljünk úgy hogy rendesen, hogy kell.

6.2.6.  A csángó szó jelentése: magyar és román nyelvet egyaránt hibásan beszélő

Lá.J.: Értik a szónkat [a románok], hogy nem vagyunk rományok. Ők megértik, mind maguk es [a magyarok] értik, hogy münk  csángók vagyunk, mert münk itten is nem  tudunk úgy beszélni, mind a tiszta magyarok, románul sem tudunk úgy beszélni mind a rományok.

P.K.: S akkor esztet monták ott [Erdélyben a magyarok], hogy amelyik egyszer nem tudunk jól se magyarul, se oláhul, románul, akkor csángó a nevünk. Csángónak mongyák münket [...] Mük iskolát nem tanultunk magyarul. Mü nem ismerünk betűt magyarul semmit, csak az apáktól amit fogtunk, magyarul annyit tudunk. S akkor aszt monták [a moldvai románok], hogy azért vagyunk csángók, hogy nem tudunk se románul, se magyarul jól, nem tudunk. S akkor neveink csángók. S akkor itt aszt tuttuk.

P.I.: Szászkúton hány katolikus van?

Lé.J.: Egy 550 lélek [...]

P.I.: És hányan tudnak abból magyarul?

Lé.J.: Itt nem beszélnek tiszta magyarul nálunk, a csángók nem tudnak.

P.I.: De így, ahogy beszélnek...

Lé.J.: Az egész falu tud magyarul.

P.I.: Az egész falu így tud magyarul?

Lé.J.: Igen, így tud magyarul. Csak lássa itt meg vannak vá'tva a magyar szavak, a cukornak mongyák záhár, a paprikának mongyák csipér, s ezek a szók el vannak kőcsözve [kölcsönözve] a románoktól.

6.2.7.  A csángó szó jelentése: magyar nyelvet már nem tudó

Sz.Ny.: A mardzsinénieknek montuk csángók, me' ők nem tudtak magyarul.

Lá.J.: Elfelejtették az anyanyelvet.

Ny.I.1: Ők rományul beszélnek.

Sz.Ny.: S jobbjára egy numert [hangot] vesznek elé: sz. Sz-sen beszélgetnek. A sz numert teszik elől. Sz.

P.I.: A magyar beszédben?

Sz.Ny.: Olá'ba.

P.I.: Magyarul nem tudnak beszélni?

Sz.Ny.: Nem tudnak, nem, de fel [egyáltalán].

Sz.Ny.: Egy nyelven beszélnek azok.

Ő.E.P.: Csángónak nevezik azt is, aki egyáltalán nem tud magyarul.

6.2.8.  A csángó szó jelentése: elvándorló

Ny.I.1: Hát én, hogy halltam az öregektől, hogy elcsángálták [...] őköt és azé' monnyák, hogy csángók. Inné' huzakodik[16] ez a csángó szó.

Lá.J.: Madéfalván mikor vót egy nagy verekedés, hogy lepallták mind a németek vagy ausztriákok, magyarok melyikek vótak azok, akkor sok világ elfutott bé oda héjzánk,[17] elcsángottak, elfuttak bé oda,  keresztül Gyimesen s bé Moldovába, héjzánk, s 'hol megkapták ezket a falukot, asztán sokan jöttek. Pusztinába [...] Pálok jöttek onnat Madéfalváról, Kispálok, s asztán Sebestén az Kostelekről, Golombán a Hidegségről, azok mind bé vótak csángotva héjzánk, s azér' monták csángó.

6.2.9.  A csángó szó jelentése: Moldvából jött magyar

P.I.: Itt [Erdélyben] maguknak nem mondják, hogy csángó?

G.P.: Igen, mondják, hogy csángók vagyunk, igen.

P.I.: A viceiek...

G.P.: Igen, csángók, úgy mondják nekünk. Igen, hogy tuggyuk ki van töllük. Igen, na úgy tudják, met mük csak három család vagyunk [Moldvából az erdélyi Vicébe áttelepülve], ők [a tősgyökeresi viceiek] mikor va' egyszer van szükségik felőlünk, akkor mondják, hogy "né csángó Péterhez" vagy "csángó Ferihez" vagy "csángó Krisztihoz", ez az egész.

6.2.10.  A csángó szó jelentése: kővágó (követ csángató)

Lá.J.: S asztá' vannak a tîrgu-ocnaiak, Tîrgu-Ocnán csángók, s azok azé'tt vannak elnevezve csángónak, hoj ők o'an kővágók vótak. Vágták a követ a martból, s csináltak küszürüköt, csináltak házaknak, érti, csináltak házaknak, így vágták meg a követ háznak.  S akkor azér' monták, hogy csángók, arról vagyunk csángók. S aszt' elment a csángó, hogy csángottak, hogy verték a dáltával [vésővel] s a kalapácsval a követ, akkor csángottak s akkor elnevezték csángónak. Na, onnat van az. Ez az igazság. Innett jő a csángóság.[18]

6.3.  Mióta ismerik a csángó megnevezést

6.3.1.  Régóta ismerik a csángó megnevezést

P.I.: Mikor hallotta először azt a szót, hogy csángó?

Lá.J.: Csángót, hogy én megszülettem.

Ny.I.1: Hát én halltam a szüleimtől.

E.I.: Az öregektől.

F.M.: Hát úgy nevezték, még rég az ideje, hogy csángómagyarok.

P.K.: Én gyermekkoromtól tudom, hogy úgy mondták, hogy csángók vagyunk.

B.J.: Én mán mikor iskolába jártam, akkor a faluban már használták ezt, hogy mint csángó.

6.3.2.  Újabban terjedt el a csángó megnevezés

Sz.Ny.: Most keszték ki eszt, hogy csángók vajunk, mostanig münk úgy montuk, hogy magyarok vajunk.

6.3.3.  A csángó megnevezés a magyar értelmiség terminológiája

E.J.P.: Ha nem tévedek, inkább néprajzosok, tudósok adták rájuk [a csángó nevet], amit ők nem szívesen fogadtak el.

6.4.   "Csángózás" elfogadása/elutasítása

6.4.1.  Elfogadják a "csángózást"

G.P.: Én szeretem ezt a nevet csángó, ha egyszer csángó vagyok csak csángó leszek, meddig hogy leszek magyar, tiszta magyar va' egyszer mikor még leszek.

6.4.2.  Beletörődnek a "csángózásba"

Ny.I.2: Most immá' megszoktuk.

6.4.3.  Nem fogadják el a "csángózást"

B.P.: Csángók, igen, mindig csufoltak, monták az iskolába es [...] Hát, ők [a klézseiek] aszt gondolták, hogy valami ez csángó szó, ez csufolkodás, valami, hogy ... ahogy monták románok es csángó nekünk, akkó nagyon nem tetszett nekünk, [...] aszt monták, hogy csufkodás [...] Sokan szégyellik, hogy asz' monnyák hogy csángó, az' gondolják, hogy valami egy csúfkodnak velik, hogy csángó.

Ny.I.1: Mük nem akartuk, hogy nekünk mongyák csángók.

Ny.I.2: Én egy nem szerettem soha mikor azt monták, hogy csángók vagyunk.

B.J.: A moldvai népnek ez a csángó szó egy kicsit olyan sértő [...] Vannak olyan faluk ahol egyenesen megmondják azt, hogy "én nem vagyok csángó, én magyar vagyok".

I.Gy.: El akarják lopni nekünk a nemzetiségünköt [azért mondják nekünk, hogy csángók vagyunk].

6.4.4.  Tudatos törekvés a "csángózás" kiküszöbölésére

Ő.E.P.: A Moldvai Magyarság a Csángó Újság címen indult 1990. márciusában. Immár egy éve, hogy Moldvai Magyarság címre változtattuk át, én úgy gondolom, hogy ez jobban kifejezi a lapnak a célját. Azt, hogy csángó, csángóság, nagyon manipulálni tudják a románok [...] De mi [a sepsiszentgyörgyi székhelyű Csángó Szövetség] nem azért csináljuk ezt a lapot, hogy visszamagyarosítsuk az északon élő, hajdanában magyarul beszélő római katolikus moldvaiakat, hanem elsősorban a Bákó környékieknek csináljuk a lapot azoknak, akik ma is magyarok, magyaroknak vallják magukat, és közülük tudnak is magyarul olvasni.

B.J.: Ez a tavaly [1990-ben] lett eldöntve, amikor alakítottuk meg az újság alapítványt, hogy egy év után meg fogjuk változtatni a címet [...] Egy olyan kicsike alcímbe, igen szerepel, mint Csángó Újság, de az, hogy próbáljuk meg ezentúl őket is szólítani úgy, mint magyarok és nem csángók.

*

*      *

Végül a terepmunka során szerzet saját benyomásaimat egybevetve a fentiekkel az alábbi képet rajzolhatom meg a felvetett kérdésről:

Az etnonim hiánya, vagy a tekintetében megnyilvánuló bizonytalanság rendszerint abból fakadt, hogy a magyar államiság kötelékein kívülrekedt, egy másik országban mindenkor kisebbségként, jövevényként és idegenként kezelt népcsoport egy része, amely a reformkor óta több hullámban fellángolt magyarországi nemzeti eszmeáramlatok hatásaitól távol maradt, etnikai hovatartozásának nyilvános megvallását egyrészt nem tartja fontosnak, másrészt az irányában évszázadok óta megnyilvánuló intolerancia miatt félelmében adott esetben meg is tagadja. Vannak közöttük viszont olyanok, akik ezzel az állásponttal szembe mernek helyezkedni. A román etnonim viszonylag nyilvános használata önmaguk megnevezésére (pl. népszámlálás alkalmával) a helybeli római katolikus papok ügyködésével, a hatósági megfélemlítéssel magyarázható, és olyanok esetében is előfordul, akik szűkebb környezetükben, illetve saját lelkiismeretük szerint magyarnak tartják magukat.

A magyar etnonim, illetve román nyelvű megfelelői (ungur, maghiar), valamint az ezekkel szinoním gúnynevek (bozgor, banďin) tágabb körben használatosak. A környező ortodox románság, illetve a katolikus falvakban rendszeresen muzsikáló ortodox cigányzenészek számára egyértelmű, hogy a szóban forgó népcsoport magyar etnikumú, ők a ceangău (csángó) gúnynevet is a magyar szinonimájaként használják. A saját magukat magyarnak vallók egyrészt pontosan ezzel magyarázzák magyarságukat, mások a nyelvre, származásra hivatkoznak. Szórványosan a székely eredet tudata is él az ún. székelyes falvak körében.

A faluban gyanús idegenként megjelenő erdélyi vagy magyarországi néprajzos[19] az utcán leszólított első adatközlőnek szegezett indiszkrét kérdésére, amely az etnikai hovatartozást firtatja, gyakran kapja válaszként: katolikus. Egyes kutatók egy önálló (sem magyar, sem román) nemzettudat kialakulását látják ebben.[20] Valójában a sztereotip válaszra szintén a papok készítik fel híveiket, eszközként használva a hatósági erőszakkal és e mélységesen vallásos nép számára fontos földöntúli erőkkel való fenyegetőzést. A gyűjtővel bensőségesebb kapcsolatba kerülő adatközlők számára viszont nem jelent gondot a magyarság megvallása. Tudatukban világosan elkülönül az etnikai és a felekezeti hovatartozás, legfeljebb az ortodox=román, katolikus=magyar sztereotípiák jöhetnek szóba még a behelyettesítés motívumaiként.[21] Az is lehetséges, hogy a gyűjtő túl általánosan teszi föl a kérdést (pl. kik laknak ebben a faluban?), amiből az adatközlő gyakran nem az etnikum, hanem a felekezeti hovatartozás iránti érdeklődést olvassa ki.

A csángó etnonim használata egyrészt a románokhoz és a cigányokhoz kapcsolódik, akik egyértelműen a moldvai magyarok gúnyneveként alkalmazzák. Ennek utóbbiak tudatában vannak. Másrészt az erdélyi és a magyarországi magyarok, a média, valamint a tudományos nyelv is használja. Ennek tudható be, hogy immár itt-ott saját magukra is vonatkoztatják a moldvai magyarok, többségük viszont továbbra is gúnynévnek érzi és egy-egy távolabbi falura, falucsoportra tarja jellemzőnek. A szó jelentésével kapcsolatos elképzelések adnak magyarázatot erre a jelenségre. Meglepő a "csángózás" eléggé határozott és egyöntetű elutasítása, hiszen ezt a néprajzi csoportnevet a tudományos kutatók és a magyar nyelvű média nem pejoratív értelemben használja. Más kérdés, hogy akár szakmailag is, de etikailag mindenképpen kifogásolható a moldvai magyarság "csángózása" a szakirodalomban és a publicisztikai írásokban, miközben a magyar nyelvben hagyományos oláh, tót, rác stb. népneveket a megfelelő népek érzékenységét figyelembe véve románra, szlovákra, szerbre stb. cseréltük.[22]

A moldvai magyarok közül immár egyre többen vannak olyanok, akik etnikai sérelmeiket nyilvánosan szóvá teszik, konkrét programokat fogalmaznak meg a népcsoport helyzetének javítására, sőt 1990 óta már a szervezett politizálásra is van példa. Néhány éve kulturális, kisebbrészt gazdasági kapcsolataik az erdélyi és az anyaországi magyarokkal megsokszorozódtak. Ez a folyamat előbb utóbb további módosulást okoz a saját magukról alkotott képben, amelynek majd minden bizonnyal az önmaguk és környezetük által használt, etnikai hovatartozásuk problematikáját érintő etnonimek módosulásában is tükröződnek. Érdemes tehát az elkövetkező években is bő anyagot gyűjteni erről a kérdéskörről, amelynek további tisztázását a jövő kutatásaitól várjuk.

Irodalom


Csoma Gergely -- Bogdánfalvy János
1993, Népszámlálás a moldvai csángó falvakban. "Megfog vala apóm szokcor kezemtül...". Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére. Budapest

Domokos Pál Péter
1987, A moldvai magyarság. Ötödik, átdolgozott kiadás. A kötetet sajtó alá rendezte Fazakas István. Budapest

Erdélyi Zsuzsa
1988, Az írástudatlanok felelőssége. Új Írás 11. 70--89.

Gazda József
1994, A nyelv és a magyarságtudat szintjei a moldvai csángóknál. Néprajzi Látóhatár 1-2. 269--281.

Gegő Elek
1838, A moldvai magyar telepekről. Buda

Halász Péter
1991, A moldvai csángók magyarságtudatáról. Nemzetiség--Identitás. A IV. Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai. Ujváry Zoltán közreműködésével szerkesztette Eperjessy Ernő--Krupa András. 213--215. Békéscsaba--Debrecen
1994, Eredmények és feladatok a moldvai csángók néprajzi kutatásában. Néprajzi Látóhatár 1--2. 1--38.
1996, A moldvai magyarság bibliográgiája. Csángó Füzetek 1. Budapest

Hunyadi György
1997, A nemzeti identitás és a sztereotípiák görbe tükre. Új Pedagógiai Szemle. 1997. október.

Iorga, Nicolae
1915, Privilegiile şangăilor de la Târgu-Ocna. Analele Academiei Române. Memoriile Secţiunii Istorice. Seria II, tom. XXXVII. 245--263.

Lükő Gábor
1936, A moldvai csángók I. Budapest

Magyar Zoltán
1994, Vallás és etnikum kapcsolata egy moldvai csángó faluban. Néprajzi Látóhatár 1-2. 75--88.

Mărtinaş, Dumitru
1985, Originea ceangăilor din Moldova. Text revizuit şi îngrijit de Ion Coja şi V. M. Ungureanu, note şi comentarii, bibliografie şi indici de V. M. Ungureanu, postfaţă de Ion Coja. Bucureşti

Márton Gyula -- Péntek János -- Vöő István
1977, A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Bukarest

Mikecs László
1941/1989  Csángók. Budapest. Reprint, 1989.

Murádin László
1994, A kétnyelvűség sajátos megnyilvánulása a moldvai csángómagyarok nyelvi tudatában. Néprajzi Látóhatár 1-2. 307--310.

Pávai István
1995, A moldvai magyarok megnevezései. Regio 4. 149--164.
1996, Vallási és etnikai identitás konfliktusai a moldvai magyaroknál. Néprajzi Értesítő. 7--28.

Péterbencze Anikó
1993, Válogatás a moldvai csángó szakirodalomból. "Moldvának szíp tájaind születem...". Magyarországi Csángó Fesztivál és Konferencia. Szerkesztette és a bibliográfiát összeállította Péterbencze Anikó. Jászberény

Pozsony Ferenc
1993, Nyelvhasználat és identitás viszonya a moldvai csángóknál. Moldovának szíp táiaind születtem. Szerkesztette Péterbencze Anikó. 110--114. Jászberény

Rubinyi Mózes
1901, Adalékok a moldvai csángók nyelvjárásához. Magyar Nyelvőr 57--65, 109--116, 170--182, 227--235.

Szabó Gyula
1953, Jó szívet. Utunk 10. 3.

Szőcs Anna
1993, A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége. "Megfog vala apóm szokcor ke­zemtül...". Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére. Budapest

Tánczos Vilmos
1995, Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus imádságok. Csíkszereda

Jegyzetek


[1] A szerző korábban publikált írásának (Pávai István 1995) átdolgozott változata.

[2] Lásd: Lükő Gábor 1936. 153--156; Mikecs László 1941/1989. 330--399; Mărtinaş, Dumitru 1985. 181--191; Domokos Pál Péter 1987. 555--565; Péterbencze Anikó 1993; Halász Péter 1994; 1996.

[3] Halász Péter 1994. 149. lábjegyzete szerint a moldvai magyarok azonosságtudatával kapcsolatban a következő helyeken olvashatunk publikált adatokat: Rubinyi Mózes 1901. 170--171; Szabó Gyula 1953; Erdélyi Zsuzsa 1988; Halász Péter 1991; Pozsony Ferenc 1993. A témakörhöz kapcsolódik a korábban kiadottak közül Lükő Gábor 1936 bevezető tanulmánya (6--18).  Halász összefoglalója óta, illetve azzal egyidőben megjelent idevonatkozó munkák: Gazda József 1994; Magyar Zoltán 1994; Murádin László 1994; Pávai István 1995; 1996.

[4] Ilyen értelemben az írásom végén található összefoglalás is viszonylag szubjektív, hiszen az itt bemutatott anyagra és a gyűjtő helyszíni benyomásaira alapulva rajzol meg egy képet, amely anyagbővítéssel és más gyűjtők tapasztalatainak hozzáadásával módosulhat.

[5] Rónay Jáczint 1847-ben írt Jellemisméje óta többször is foglalkoztak a különböző társadalomtudományok képviselői ezzel a kérdéssel. Az idevonatkozó irodalom legfontosabb része megtalálható két viszonylag recens munkában: Csoma Zsigmond 1992; Hunyady György 1997.

[6] B.J.=Bartos János; B.P.=Bezsán Pál, Klézse; C.N.= Chiriac Neculaie, Rădoaia; E.I.=Elek Ilona, Szitás; E.J.P.= Erős J. Péter, Pusztina; F.K.=Fehér Katalin, Lészped; F.M.=Fehér Márton, Külsőrekecsin; G.A.=Gábor Anti, Lujzikalagor; G.P.= Gebu Péter, Gyoszény; H.L.=Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Klézse; I.Gy.= Istók György, Klézse; Lá.J.=László Józsi, Pusztina; Lé.J.=Lénárdi János, Szászkút; Ny.I.1=id. Nyisztor Ilona, Pusztina; Ny.I.2=Ifj. Nyisztor Ilona, Pusztina; Ő.E.P.=Ősz Erős Péter, Pusztina; P.K.=Piszár Kati, Bahána; P.M.=Perka Mihály, Szabófalva; P.V.= Păun Vasile, Redojé; S.P.= Simó Péter, Pusztina; Sz.Ny.= Szőcske Nyica, Pusztina.

[7] Vö.: Szőcs Anna 1993.

[8] Lásd pl. Istók György Scrisoare deschisă d-lui Grigore Vieru (Nílt levél Grigore Vieru úrnak) című írását a Moldvai Magyarság 1993. májusi számában, amely a moldvai magyarság magyar identitásának kétségbevonnása ellen szólal föl, s amelynek közlését a bákói Deşteptarea című napilap megtagadta.

[9] Ide kapcsolódik az a megfigyelés, amely szerint a protestáns magyarokat Moldvában szászoknak nevezték (Lükő Gábor 1936. 13).

[10] A román a vota ige szavazást jelent, az adatközlő viszont itt az 1992. évi romániai népszámlálásra céloz. Vö.: Csoma Gergely -- Bogdánfalvy János 1993.

[11] A bozgor 'hazátlan' értelemben a románok által kizárólag a magyarokra vonatkoztatott gúnynév.

[12] A nyelvjáráskutatók szerint a magyar népnyelvben használatos bangyin a román bandin-ból kölcsönzött pejoratív értelmű szó, jelentése 'erdélyi magyar'. "A szótárak nem tartalmazzák, de a két világháború közötti időszakban elterjedt szó volt. Olyan jellegű stílusárnyalattal használták, mint a magyarban a fricc 'német' vagy az iván 'orosz' szót" (Márton Gyula -- Péntek János -- Vöő István 1977. 56).

[13] Október 4-én, Assisi Szent Ferenc napján.

[14] A római-katolikus román nyelvű változata előtagjának a román szó hangzásával való hasonlóságát használják fel a római katolikus = román katolikus azonosság levezetésére. Vö. Lükő Gábor 1936. 16.

[15] A Bákóból ingázó román tanítónőkre céloz.

[16] A román a se trage 'valahonnan származni' visszaható ige magyar tükörfordítása.

[17] Az 1764-es madéfalvi veszedelem vagy siculicidium néven ismert eseményre utal.

[18] Vö. Iorga, Nicolae 1915. Idézi Lükő Gábor 1936. 29.

[19] A gyűjtő--adatközlő problematikával kapcsolatosan vö.  Tánczos Vilmos 1995. 259--296.

[20] Magyar Zoltán 1994. 81.

[21] Ennek korábbi előfordulásairól lásd: Gegő Elek 1838. 57; Lükő Gábor 1936. 13.

[22] Fenti megállapításaimmal vö. Lükő Gábor 1936. 6--9.

Forrás: www.pavai.hu